Gyermeksírás

Olyan sok szeretet volt ebben a házban,
oly sok érzelem égett szenvedélyes lázban.

Egy szemvillanás alatt hová tűnnek mégis?
Zokognak a felhők, megnyílik az ég is...

Fejemben lepereg a film, megjelennek képek,
feketék, színesek úgy mint borúsak és szépek.

Átható halk gyermeksírás szinte még hallani,
úgy érzem szeretnék neked valamit be vallani.

Telnek az évek s a gyermek lassan növekszik,
rá nézünk, tudjuk csak örömet okozni törekszik.

Most éppen hat éves, én iskolába először kísérem,
nem lesz semmi baj, mosolyogva neki meg ígérem.

Mikor a tanításnak vége lesz, várni fogunk rád fiam,
ne félj tőle, új barátok várnak rád most tucatnyian.

Egy villanás csupán s már tíz éves, hegedülni tanul,
ifjú szívét a szomszéd kislánya ejtette először rabul.

Haza siet futva, elmeséli neked, te a tűzhelynél álltál,
talán először akkor láttam rajtad: Büszke anyává váltál.

Most már húsz éves... Az egyetemen még mindig fut,
milyen gyorsan fut akár az apja... Ismét büszkeség jut.

Nézni őt, a szemünk előtt lassan milyen férfivá változik,
látni amint élete nagy szerelmével először találkozik.

Eltellett újabb két év, szerelmet vall a lánynak kezét megkéri,
végigfut az egyetemen át az utcán, nekünk büszkén meséli.

De hiszen még csak három hónapos, járni sem tud nem futni,
hirtelen elcsendesült a sírás, nem tudtunk időbe a kórházba jutni.

Villanások csupán, melyek nem léteznek csak az én elmémben,
te sem vagy már, üres kis gyermekágy szomorúan elnézem...

Elmentél te is, azt mondtad csak rá emlékeztetlek, ezt nem bírod...
Látod mivé is válnak az álmok, amint gyengéden arcomra sírod...

Budapest. 2011.06.17.