Nyári éjszakák

Hosszú, meleg, álmatlan nyári éjjelek,
üres séták, kietlen utcák, magányos terek.
Nincsen senki, egyedül csak én megyek,
talán ha oda érek, majd nyugalmat lelek.

Tágra nyitott ablakok, kiszűrődő zajok...
Merre tartok minduntalan, hol is vagyok?
Hová tűntetek mellőlem mind? Csupán a bajok,
maradnak mellettem, melyek akkora nagyok...

Hová lettetek mond! Ó régi régi arcok,
léteztetek egyáltalán vagy csupán elmém,
furcsa játéka ez... Padba vésett karcok,
régi kopott mondatai kerültek elém.

Hiszen léteztetek! Mégis elhagytatok mind...
És én csak kóborlok a sötét éjszakában egyedül...
Emlékezve rátok szomorúan, ismét csak megint...
a nyári éjszakában és semmi sem rezdül...

Budapest. 2011.05.08.