Olyankor

Olyankor mikor-e világ fájdalma rám borul,
lefekszem a partra hol egy farönk úszik a vízen,
mellette egy gém halászik némán a csend megszorul,
a vad világ érintetlen békéjére találtam itten.

Az üde illatos avarban pihenve hanyatt fekszem,
mellettem törékeny ibolyákat kecsesen táncoltat a szél,
nyugalom járja át lassan megfáradt testem,
amint eme néma világ szépsége megkínzott lelkemhez ér.

Fölém magasodó szomorú fűz értem nyúló karjai,
melyről a friss hajnali harmat arcomra csepereg,
látszatát nyújtva, mintha sírnék, mintha bántana valami,
helyettem mégis a magányos kakukk bánatos dala kesereg.

Budapest. 2006.03.15.