Feledném ágak hangos reccsenését,
mely átsuhanva rajtam oly félelmet keltő..
S, hogy merném-e váram
új erőből rakni, ha ismét
jő egy tomboló szellő??
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár?
Mely ismét, majd újra futva..
Bizton álló jövőt nem produkál.

Hát, hol vagyok én..??
Pucér fenékkel, melyen
ismét csak ...

Fényben cseresznye piros csendje csengett.
Ágak között zöldnek mesélt a kék,
majd felhőlángokig magasba dobta
füttyét a nyár: kigyúlt hangörömét.

Lehet: leginkább a tájat szerettem,
elrejtőző és kinyíló világ
útjait, s egy-egy szétmorzsolt levélnek
mámorító kakukkfű-illatát,

az ösvényt, hegyre vagy a völgybe tartót,
rétet, ...

Milyen jó volt, ha aludtak az órák,
s a számlapjukon szendergett a fény:
időt, - akkor még - hozott, s nem vitt álom.
Tél gomblyukában kinyílt piros remény.

A bútorcsontok megreccsentek olykor.
Párna lélegzett, és egér-neszek
gurítottak át nyugodt végtelenbe
kis gyöngygolyókat: emlék-könnycseppeket.

Jó volt hinni mosolygó ...

Mikor az idő eltörött,
e tényt az érdek rejti el,
s guillotine élén életed,
ha kérdezel.

Mikor az idő eltörött,
nagy kéz feszít ki délibáb
képet, egy színdús Ninivét:
hamis világ.

Mikor az idő eltörött,
a fák és a szívek felett
ijedt ív száll, madár kiált
félelmeket.

Mikor az idő eltörött,
csillagtájon áttűz ...

1. IDŐ

Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?

2. GÉPEK

Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...

Kis ösztön-gép? Anyag kódolt anyagba
rendezett mozgást, amelyben a lét
meg-megújuló életbe, halálba
csodát bezárt: visszatérő körét?

A földmorzsákat nézem: boly-bejárat
egyszerre egyszerű és bonyolult.
A kis gép él, de élet-ösztönsávok
hullámain eltekergett a múlt,

s ember rosszul keresi a tekergőt:
oltáron saját ...