Emlékkép: Beck’s hatás - anno

Vidám színek simulnak a lét áttetsző burkán,
redőzetlen felszín,
talán végtelen hullám.
Ízek dallamán, impressziók szárnyán,
kellemes tónussal
terpeszkedve hull rám.

Szirmot bont, készül, feszülni kezd lomhán,
gyöngyöző folyamként,
a perem horizontján.
Megáll az ...

Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.

Fényt dobott rám keresztek lengő ...

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...

A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...

Erős vár állott a bércen,
nem vették be, nem azt, még nem!
Sem csellel, sem erővel,
sem egy világverővel!

Kősziklára lett építve,
mint vártemplom, s az Úr népe,
konok, szilárd, oly büszke,
áll, mint öröklét tükre,

''Ámde lassan porrá omlasz,
ledöntelek, bármit mondasz,
büszke bástyád omladék lesz!\'
Szól ...

Legelőn a gémes kútnál
csendben delel a gulya,
pásztor mellett fűben hever,
hang nélkül egy furulya.

Útja felén, - mintha állna,
égen izzó tűzkorong,
kevés enyhet adhat most a
szomjas, tikkadt fűzfalomb.

Szegett fejjel egy csomóba
verődött a racka nyáj,
szikes föld kérges felszínét,
díszíti a tarka ...