Mint homokórában
A homokszem
Oly lassan pereg az idő
De egyszer eljön a nap
Eljön a pillanat, eljön...
Eljön egyszer...
S ez ellen...
Ez ellen nem tehetsz semmit.
Eljön mikor menned kell.
s eljön mikor mennem kell.
Eljön egyszer az is;
Mikor mindannyiunknak,
Menni kell; s akkor megyünk.
Megyünk...
Megyünk, mert mennünk ...

Tik-tak, tik-tak
Ketyeg az óra
Múlik az idő
s vissza nem jő.

Tik-tak, tik-tak
Már megint;
Szól az óra.
S az a fránya idő;
Meg nem állna;
A mára.

Csak a múlt,
Csak a jövő,
S a ma elmarad.

Elmúlik a nyár,
S az ősz következik.
A fák levetik levelüket,
Az idő szeszélyeskedik.

A hímmadár párjáról feledkezik,
Más utakra viszi szárnya.
Fiókákat felnevelték,
S megszűnik a madár lárma.

Gyönyörködöm az ősz színeiben,
S magamba szívom illatát.
Gyümölcseinek ízét számban érzem,
S szemlélem a táj ...

Az évek

Az időeke arcomba
véste a perceket
bőröm serceg, száraz
mélyűlnek a sápadt ráncok
tükörbe nézem a
rozsdamarta barázdákat
keresem mélyen a
gyermeki vonásokat.
Csak a szemem a régi.
Ami nekem a múltam idézi.

2010.feb.17.

Áll az autó bakokra téve
szomorúan a kert végében.
A gazdája azt szerelgette,
szerelgette, szerelgette.

Végül aztán elfeledte
és most ott áll a kert végében.
menne Ő mezőn és réten,
hegyekben és sík vidéken,

völgyekben, folyóknak partjain,
erdőknek, mezőknek útjain.
De most léte csak nagyon nagy kín.
Elromlott! ...

Széttörik percekké az idő
talán újra összeáll
mint egy halmaz
vagy egy fénylő napsugár.
A jéghegy is tengerré olvad
hánykolódó hajók szent kikötője,
életet adhat
de el is vehet
ha nem vagy jó vezérlője.

1997.08.16.