Repül velem az idő,
szárnya soha sem pihen,
mosolyon,könnyeken át,
tarajos zúgó vízen.

Miért futsz múló idő?
A mosolynál megállhatsz,
ott ágyat vetek neked
s örökre meghálhatsz.

Jaj,de te mindig rohansz,
örömből ürömbe szállsz,
felhők karcolják szárnyad,
te akkor se,akkor se vársz!

Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erős folyás;

Visszá soha sem tér,
Mindent a' földre vér,
Mindeneken hatalmas;

Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás.

Csak egy van, időtűl
S az ő erejétűl
Aki békével marad;

Nem fél kaszájátol,
Nem sebes ...

Fejemre hullt őszi idő,
hajamra ezüstöt szórtál,
ekéddel bőröm szántod,
szemembe könnyeket loptál.
Pedig még nyárról álmodom,
lelkem még virággal teli,
ha könnyesek is szemeim,
csakis a szerelem teszi.
Izzó hevétől szívemben
a piros rózsa még kinőtt,
de ezt ne kívánd,nem adom,
ó,hervasztó őszi idő!

Én vagyok a szivárvány
ki eső után fent ragyog
az ég derekán,
sok színben pompázok én
piros sárga és kék.

Jégcsapok néznek le az ereszről
csúsznak a hideg délutánba
megduplázza magát az idő
úgy ismétli az elmúlást.

Már a semmi is mindenné válik
reszket a fagyos rongy
kutyák fázásába borzong
a jéggel teli itató.

Befagyott ablakon jégvirág
szép, mert természetes
zúzmarás utcákon lépdelek
megfehéredek én is benne.

Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen ...