Tikkasztó a hőség!
Szinte lángol a táj!
Forró az egész környék,
katlanná vált a világ!

Ilyenkor érezzük, milyen fontos a víz!
Ilyenkor is érezzük, milyen fontos az egészség!
Ilyenkor érezzük, a szomjúság mily nagy kín!
Ilyenkor vágyjuk, legyen a hőségből elég!

Az embereknek most az a kívánsága:
hogy lehetne-e e hőből ...

Beköszöntött a tavasz méla lágy illattal,
Temérdek virággal és a kertekben méhrajjaj.
Újra elindul az élet a földön,
A tavasz darabjaiból a versem költöm.

Érzem még a hajnalok hűvös hivását.
Látom az alkonyt mi a tél hajába kapaszkodik.
S érzem a nap minden sugarát mi a hideget elűzi.
Hallom a hívogató szelek lágy ...

Mintha az egész táj tűzben égne,
úgy zúdul a vörös fény a vidékre.
Vörösségével előre jelzni,
hogy nappal Őt erős szél követi.

Novemberi reggelen ült a fejem felett
Egy nagy fekete madár.
Holló volt? Vagy varjú tán?
Nem tudom, de mindegy is már.

S adta azt a jellegzetes hangot,
Fekete szemei ide-oda tekintgettek,
Vajon mit nézett, vajon kit nézett?

Tolla kissé csapzott volt,
Mint aki már kicsit öreg
Színe fakó, nem úgy mint a
Ma született ...

Meggyógyít az üdő, jobb orvos nincs az üdőnél:
Az teszi lassúvá sziveinknek gyors dobogását,
S a feledékenység hártyáját hozza sebünkre;
Vagy ha nem úgy, gyógyít mint tett a durva csomóval
Nagy macedo Sándor: ketté ront, s elmegy előlünk.
S mely kebel égett és panaszit hallatta világgal,
Nem dobog a földben, nem vár, nem retteg ...

Nemrég írtam azt, hogy süt a Nap,
de lassan vezettem a tollamat,
mert a felhők mögé bújt el a Nap
és csak a borús idő maradt.