Messze vagy tőlem, nagyon távol,
Érzem nincs erőm, hogy utolérjelek.
A szívemben a tűz még pislákol,
De erőm fogytán, hogy tovább kérjelek.

A lelkemből eltűnőben van az álomkép,
Mely rám talált, s végül elégni látszik.
Az emlék szívembe örökre álomszép,
A szerelem nem múlik, inkább összeomlik.

Csak arra vágytam, hogy megcsókolj,
Kéjes tested boldog rabja volnék.
Szerettem volna, hogy értem lángolj,
Csak erről a szerelemről álmodoznék.

Hiányod egyre elviselhetetlenebbé válik,
Mert szeretlek és szeretni is foglak.
Sajnos sok idő kell a boldogságig,
De nem fogunk véget vetni az álmainknak.