A hangodon hallom, ahogyan remeg,
Hogy elűzzem félelmed, mindent megteszek.
Félelmet látok ismét a szemedben,
S látom a félelem benned oly kegyetlen.

Nem hiszel nekem és magadban sem,
Nem hagyod, hogy csak a szíved vezessen.
Mitől félsz vajon, mi rettent így meg?
Ne érezd magad sohasem bűnösnek.

Úgy remegsz belül, mint egy ijedt vad,
Össze kell szedned minden bátorságodat.
Nyisd ki a szemed bátran a világra.
S gondolj mindig a legszebb virágra.

Dobd el messze a szívedet lezárt láncát,
S éld meg élvezettel életed legszebb románcát.
Itt a két kezem, kérlek engedd, hogy segítsek,
Ezzel én is belőled szerelmet merítsek.

Engedd, hogy a lelkünk együtt szárnyra keljen,
S a lángoló szívünk örökké együtt verjen.
Ne fél Kedvesem, hiszen nincs mitől,
Kettőnk szerelme megvéd bármitől.

Lépj hát közelebb, s fogd meg a kezem,
Én erőt adok Néked, hidd el Kedvesem.
Szememben láthatod, nincs mit tenned,
Ha két szív egymást szereti, elmúlik félelmed.