Csak álmomban láthatom valódi arcodat,
A sötétség eltakarja az igazi valódat.
Veled az éjszaka oly veszélyes és titkos,
Hogy mi lesz a holnappal az soha nem biztos.

Az soha sem érdekel mi lesz holnap reggel,
Mi lesz akkor mikor a nap felkel.
Mindenhol kereslek a fénytelen jelenbe,
Mert tudom Te adhatsz fényt az életembe.

Fejemben kétes árnyak futnak végig,
Ha rád gondolok a szívem ezer sebből vérzik.
Álmodom, s próbálom nyugtatni magam,
De a pillanat mi elém tárul, bizonytalan.

Úgy éreztem, oly élénken húztál magadhoz,
Én álombeli lényedet húztam önmagamhoz.
Mindkettőnk szíve egy ütemre dobbant,
S éreztük, hogy a szívünk szerelemre lobbant.

Szívem, s testem ott, s akkor ejtetted rabul,
Mikor oly hevesen magadhoz szorítottál vadul.
Villámként söpört végig, de álmot ért,
Mikor végre ajkad az ajkamhoz ért.

Azt hittem általad megtaláltam a helyem,
Ahonnan majd soha nem kell elmennem.
De ennek az álomnak a hajnallal vége lett,
S amitől féltem, az sajnos bekövetkezett.

Felébredvén álmomból, Te nem voltál sehol,
Tudom, hogy Te máshol, de rólam álmodozol.
Meghallottad talán a szívem gondolatát,
S vele együtt hallottad a szerelem dalát.