- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...

- Víz fog körül...
Nem sok, nem mély, csak épp nem ér le a lábad!
Gondjaid húznak lefelé, s nem tudod lerázni a vaskarmokat!
Minden hibád gúzsba köti kezed, harcolsz, de idővel minden mindegy...
Elengeded magad s hagyod, hogy megfulladj, hisz minek is küzdesz...

- Ki az??
Van e még valaki, aki ezek után segíthet és kihúzza ernyedt tested?
Feladott életed után is képes megdobbantani halott szíved...
Mint tétova öszvért ismét menetelésre parancsolni,
Mint elesett katonát újból harcba szólítani!

- Mit tennél??
Megint lélegzel, levegőért kapkodsz mint az újszülött gyermek.
Próbálsz az élők között maradni, a halál őrei el ne vigyenek...
Feleszmélsz és idővel elkezded átértékelni a dolgokat,
Régen feladott fájdalmas életedből mi is maradt...

- Van erőm!!
Már nem fáj semmi, hisz mindened oda lett!
Remény, a családod, ágyad melyben alhattál és az kit igazán szeretsz...
Igaznak hitt barátok állnak neked háttal, fel sem ismerik említett neved!
Ő viszont utál, ki meggyújtotta szíved melegét és éltette benned a jókedvet...

- Mi az ára??
Feladnál sok mindent, hogy Őt megint láthasd!
Reményt hírből se hallasz, sötétkamra alján egymagad maradsz....
Mi lehet az a dolog, ami egyre éltetne tovább??
És mi enyhítené tested egész velőig markoló fájdalmát!

- Mit tettem??
Talán Ő! Kire ha rágondolsz, jöhet bármilyen farkasordító hideg!
Emléke apró morzsája is forrón tartja érte dübörgő szíved!
De minden hiába, hisz hófehér bárány vére folyik fekete márványoltáron!
A vörös patakban meglátod magad, s ott nyugszik gyilkos kezedben a véres markolat...

- Vége van!!
Ordítanál, de torkod elszorul, egy hang se tudja elhagyni tested...
Bűnödért fekete csuklyában, kegyetlen hóhér előtt vállalod tetted!
Lendül a rozsdás bárd, szinte hallani véled a hangját, most már minden hiába...
Szíved, emléked és jövőd, fejeddel együtt hullik a véredtől ittas mocsokba...
- Most már tényleg vége van...