Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Bogyo84 verse

Beküldve: 2024.11.26.
Ennyien olvasták eddig: 595
127 
Távlatokból
Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó becstelen lidércei fertőztek a jellemtelenségig,
Bukott döntéseid gyáván, remények közé lapulva tagadtad a végső leheletedig...
Elkeseredve keresed az enyhítő megoldást, talán így még bíztathatod önmagad,
Jóhiszeműségedet adod mindazoknak, kik véred ontják és belőled lakmároznak!

Bűneidtől menekülve másokat hibáztatsz, sértetten feszíted túl a tűréshatárod,
Tépett hited mentsvárának romjai közt, megtörve feladod hű szélmalomharcod...
Kegyelmet nem ismerő bosszúja a sorsnak, elindított végső megpróbáltatásodon,
Felkelsz a rothadó cirkuszvilág mocskából, és fogcsikorgatva indulsz újra utadon!

Számtalanszor elkövetett hibákon túl, bármerre is visz végtelen menetelésed,
Egy tekintettel ha felveszed a harcot, okkal félhetsz hisz az a saját tükörképed!
Mikor el tudod viselni rezzenéstelen hidegvérrel, akkor egy életre megtanultad,
Hogy megannyi vérben ázó fakó Hold után, újból felkel egy aranyban izzó Nap!

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére