Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam belőle.
Újra papír lettem, szép tiszta,
S most egy újabb pacától ismét a
szemétbe lettem dobva!
Kit hibáztassak? Téged? A Törvényeket?
Kit vonjak felelősségre, az embereket?
Kihez forduljak tanácsért? – Senkihez.
Az élet megy tovább nélküled!
Nem hibáztatok senkit, főképp nem
tégedet!
Nem játszunk Anyegin-Tatjána szerelmeseket!
Nem fogunk együtt élni, mint két komoly gyermek,
S nem ringatjuk bölcsőbe kicsinyeinket!
Nem a törvények a hibásak,
Azok boldogságot diktálnak!
Nem paragrafusok, szerelmünk akadálya:
Te, mint férfit nem szeretsz,
\'szerelmünknek\' csak ez a hibája!
S végül az emberek, óh, ők sem hibásak!
Nem rajtuk múlik kettőnk élete, ők kívül állanak!
\'Ne remélj szerelmet, fizettél nagy árat,
Kitetted szívedet, egy rosszízű tréfának!
Kacérságáról képzelted: ő a szerelem maga!\'
S nem vetted észre, hogy te vagy \'bolondos játéka\'!
Menj hát végleg el, még képed itt él bennem!
Ringass más fiút puha kebleden!
Érezd, élvezd az életet, légy boldog, kívánom!
Olga volt életem, s ami utána jön, legfeljebb - álom!
1975. április 25. péntek.