Bocsásson meg atyám mert vétkeztem;
járatlan bűnös utakra tévedtem,
hol egy elkóborolt bárányra találtam,
félelemtől reszketve rideg magányban.

Egy lány ki még csak 19 éves múlt,
kokainfüggő, hív pozitív, félelemtől feldúlt,
három hónapos terhesen is anyagért reszketett,
önpusztító gyilkos gondolataitól maga is rettegett.

Tíz emelet magasságban könnyes szemébe néztem,
ő a tető szélén állt ugrásra készen.
Rám nézett és azt kérdezte: mi értelme az életének?
Tudtam mit kéne mondanom, hogy szenvedései egy nap véget érnek,

Féltve őrzött dédelgetett álmait még valóra válthatja,
bár nehéz munka árán de újra talpra állhatna.
Ám egy pillanatig haboztam meg érezte rajtam,
nem tehettem ellene mégis úgy érzem hagytam.

Leugrott levetette magát a mélybe,
én megmenthettem volna de mégse,
hirtelen nem tudtam neki mit mondani,
hogyan lehet egy életet így elrontani?

Budapest.2006.02.06.