Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza verse

Beküldve: 2024.11.22.
Ennyien olvasták eddig: 323
84 
Elveszni lassan...
Úgy érzem az ördög jött el értem,
egy vonzó, csábító nő képében,
és mindaz, ahogy eddig éltem,
elenyészik a sátán sűrű vérében.

Lassacskán a lelkem elveszítem,
minden nappal kevesebb marad,
és bárhogyan is féltve el kerítem,
a tisztító tűz bugyrába szakad.

És ellent mondok újra a józan észnek,
mikor naponta újra ármányát elfogadom,
és a játékát űzöm, elveim elenyésznek,
a purgatóriumban helyem lassan elfoglalom.

Tudván a titkok titkát mégis miért teszem,
az ajánlata miért oly csábító éhező lelkemnek,
miért veszi el újra és újra józan eszem,
miért oly nehéz megmaradni embernek?

És minden éjjel miután vele háltam,
elveszítek valamit mindig egy keveset,
lelkembe nézve megint nem találtam,
egy darabot elmém hiába keresett.

Akár egy lélekszívó vámpír kecsegtető csókja,
mennyei ígéretekkel az esendőt megvezetve,
de legyen bármely csalfa is az ő hamis bókja,
tudom mindaz mit kapok lelkemmel lesz megfizetve.

Budapest. 2011.04.06.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére