Egy asszony arcát látom ha behunyom szemem,
talán anyu az, mintha szólna valamit, majd elfordul...
Olyan régen volt, szeretnék de nem emlékezem,
elmosódó képek a fejemben napról napra eltorzul.

Mondani szeretnék valamit amíg még emlékezem,
míg nem tűnnek el mint azok az arcok,
mint azok az emberek álmaimban, néha azon elmélkedem...
léteztek egyáltalán valaha, vajon hová tartok...?

Honnan indultam már magam sem tudom,
mondanék valamit addig amíg képes vagyok formába önteni:
Szeretem magát! Bár csupán ördögi köreim futom,
szeretnék más időben más alakot ölteni.

Agyam lassan emészti el a kór ami elveszi tőlem,
kiket szerettem a múltban vagy ezután tenném,
egy asszony arca lebeg állandóan előttem,
nem emlékszem már... Nevén szólítanám ha tehetném.

Budapest. 2010.12.20.