Képzeld el milyen érzés lehetett,
tizenöt év kómából fel ébredni...
Mindenki akit valaha szeretett,
elhunyt már vagy nem érdekli.

Sorsod nem számít már nekik,
fájdalmaddal egyedül maradtál,
lelked a bánat démona elé vetik,
hol lassan két részre szakadtál.

Feleséged elhagyott nagyon régen,
gyermeked az egyetlen ki látogatott,
érte hullatnak most könnyeket az égen,
angyalaid ki téged mindig támogatott.

Szegény gyermek nem sok ideje maradt,
talán búcsúzkodni hoztak vissza téged,
szegény gyermek kinek szíve megszakadt,
látni szenvedésed... Talán vissza kellett térned.

Létezik még rá gyógymód, de hatalmas az ára,
újonnan vissza kapott életed nem volt hiába...
Feláldozhatod még újra életet lehelve ajkára,
halkan csendesen kezeidet kulcsolod imába.

Újra csak kérleled atyád bocsánatáért esedezel.
De nem jön a válasz... Kezedben a megoldás kulcsa,
kezedben a döntés a megváltáshoz amiért epekedel,
hogy ő élhessen meg kell halnod bármilyen furcsa.

Naponta gyengébb lesz amint az idő múlik,
csak egy új szív adhatná vissza életét... De hiába!
Egy alkoholista lányért ki csak lefelé csúszik,
egyetlen orvos sem hajtja majd fejét igába.

Te hiszel egyedül benne, hogy még változhat,
Teljes életet élhetne még, ha esélyt kapna.
És te feladsz mindent mit egy apa feláldozhat,
hiszen új szívet neki egyetlen orvos sem adna.

Élni fog! Élni minden áron mert döntöttél,
neki ajánlod fel újra visszanyert életed,
minden eddigi percedet mit vele töltöttél,
megköszönsz, lassan elfogadod végzeted.

Az önfeláldozás oltárán állva látni meg a fényt,
mikor lelkünk letisztul, csak az igaz tett marad,
előhívjuk magunkból azt az őszinte angyali lényt,
mely születésünktől bennünk él most már szabad.

Budapest. 2011.05.21.