Vannak emberek kik csak előre néznek,
kik haladnak görcsösen csak egy célnak élnek,
ők igazán boldogok soha nem lesznek,
monoton hétköznapjaik végtelenébe vesznek.

Ám vagyunk kik inkább kerülőutakon,
haladunk és néha kötetlen szabadon,
hagyjuk, hogy szél sodorja életünk,
mindaddig amíg így jó nekünk.

Mi kik megállunk megcsodáljuk szépségét,
a tavasz illatát az ég kékségét,
mi kik az apró dolgoknak örülni tudunk,
mi igazán boldogok vagyunk.

Budapest. 2007.03.17.