Az olajfinomító árnyékában hétköznapjait élve,
ahol a fekete arany a megélhetést az életet jelenti,
kicsit belefásulva már talán mindig jobbat remélve,
mindennapi anyagi hátterét meg csak így teremti.

Gyenge nőként egy férfiak által uralt szakmában,
megfürödve nap mint nap a fekete arany iszapjában,
élet és halál közt kúszva, nyirkos, rideg aknában,
valami hihetetlen eltökéltség volt abban a lányban.

Az emberi kitartás mennyire határtalan, ámultam...
Csak néztem, csodáltam erejét mivel rendelkezett,
döbbenten világos égszínkék szemeibe bámultam,
tudtam ez a találkozás már régen el rendeltetett.

Valami olyan dolgot találtam elmerülve benne,
amit már régen százakban hasztalan kerestem,
bár szakadt ruháján a finomító összes szennye,
egy dolgot kívántam csupán úgy szeressen...

Amilyen csodálattal tekintek most gyönyörű arcába,
szerelmesen, akár egy hormonoktól duzzadó kamasz.
Óh, csak egy napra fogadna engem oltalmazó karjába,
szívem többé nem hagyná el sajgó szerelmes panasz.

Százhalombatta Dunai Finomító 2011.06.19.