Lányka, kelj fel és szórd teli e világot,
mosolyoddal, ragyogó szemeid amit látott,
ahogyan csak te tudtad nézni az embereket,
jóságoddal, mi téged végül eltemetett.

Lányka, kelj fel mentsd meg ezt a világot,
bocsájtsd meg bűneit, amiért oly sokat bántott.
Térj vissza közénk, mint egyetlen tiszta szívű lény,
kiben még él az a rég elfeledett őszinte erény.

Mellyel hatottál azon szerencsés emberekre,
kik ismertek, kik lényedet lelkébe temette.
Lányka, kelj fel álmod ne legyen végtelen,
a világ elpusztítja magát, nélküled oly védtelen.

Budapest. 2010.10.28.