Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos gondolataim csendben szunnyadnak,
üres gyűrött papírlapok az asztalon, örömet nem adnak.

Újat nem mondhatnak, hát pihenni térnek most a szavak,
hagyom hát őket menni, majd lassan megnyugszanak.

Budapest. 2011.08.01.