Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ezreket,
kik vezényelték a gyilkos ezredet.
Hiába a közvélemény lesújtó hangja,
nem érheti utol őket áldozatai haragja.

Parancsra tettük kórusban mondták,
mentségül mikor ítéletüket meghozták,
a bírák kiknek el kellett döntenük,
mennyit is ér áldozataiknak életük.

De vissza adhatja-e egy ítélet,
egy családapát, egy férjet,
egy gyermeket, egy családot,
egy kollégát, egy barátot?

Azok kik túlélték a háborút magukba szálltak,
mindegy, hogy melyik oldalon álltak,
többé soha nem lesznek már azok az emberek,
nyomát magukon viselik, elvesztettek bizonyos elveket.

Budapest. 2010.10.20.