Az ember csodálatos teremtmény,
megtalálható benne számtalan erény,
egyben büszke és szerény,
egyben gyengéd és kemény.

Tudását olykor mások javára használja,
sokszor csak ostoba önző pusztításra.
Oly sok szépre képes lenne,
ha néha saját céljairól megfeledkezne.

Pusztítani oly sokat tud de alkotni oly keveset,
erdőket ültetett melyeket utána felégetett.
Mit felépít sokszor le is rombolja,
sokszor előbb cselekszik mielőtt gondolna.

Csodálatra és gyűlöletre méltó egyben,
a tudáshoz mely kezében van még éretlen.
Egyszer megkérdezték tőlem mitől félek a legjobban.
Az emberi ostobaság határtalanságától. Én ezt mondtam.

Székesfehérvár. 2004.09.03.