Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ér,
a fény helyébe árnyék lép,
a sorstól új esélyt kér,
mégis elmúlik minden mi szép.

Szomorúak lettek a dolgok megváltoztak,
eltűntek a szép napok nyomtalan,
az évek fájdalmat és bánatot hoztak,
szívem azóta bánatosan bolyong hontalan.

Körforgás az élet, az idő fordul,
a múlt átadja helyét az újnak,
emlékeinkre sűrű köd borul,
talán boldogságot hoz az új nap.

Mert minden reggel új nap virrad,
melynek minden perce ajándék,
bár néha minket minden itt hagy,
és úgy tűnik nyugalmat hiába várnék.

Körforgás az élet a dolgok múlnak,
elragadhat tőlünk mindent az idő vasfoga,
jövőbe tekintő álmainkat átadja a múltnak,
de nem adhatjuk fel soha.

Budapest. 2004.12.27.