A nyár vége fele


Most már mi is megyünk ki a nyárból,
sárga levelek tombolnak,
ropognak lábnyomok alatt,
ha hűs szellő fut végig a parkon.

Az ég már szelídebb színeket hord,
és álmodunk még a szerelmet,
az erdőfény velünk új utakon jár,
a tavalyi ősz most felébred.

És gomboljuk be a kis kabátot,
szerelmünk sejtelmes mosolya,
hol lobbanó tűz mellett elhiszünk,
hogy talán még leszünk boldogak.