Mond ki törli el a könnyeket szemeidből,
lelked gyöngyöző izzadságát arcodon,
ki ragadja majd ki remegő kezeidből,
azt a szert mi látszólag segít harcodon.

Ki lesz olyan merész annyira bátor,
körülötted lesz-e majd egy olyan valaki,
ki lesz elég erkölcsös és nem marad távol,
kiben talán majd megszólal valami.

Hová tűnt az a személy ki megríkatott,
ki álmokat adott majd lopott az átkozott,
fájdalmon kívül mit adott, rád mivel hatott?
A démon ki gyermeteg lelkedből táplálkozott.

Fohászkodom, hogy azon angyali teremtmények,
kik érted egy kicsit is tehetnének,
tőled el ne fordítsák orcájuk,
azért, hogy bízd magad rájuk.

Hogy felismerd őket bármely alakban,
bármely formában szólnak halk szavakban.
Békét hozzanak, ne kelljen könnyeket hullatnod,
vagy azokba fojtva bánatodba fulladnod.

Budapest. 2010.10.18.