Miért hiszed azt, hogy büntetlenül meg teheted,
elszórva a remény magját még vissza veheted.
A boldogságnak kósza gondolatát elhintve,
saját játékodban a másik érzéseire legyintve.

Miért hiszed, hogy nem változtattál rajta,
hogy életét tovább majd ugyanúgy folytatja.
Miért nem értik meg soha azt: Ne ígérjenek!
Hasztalan miattuk mások ne bűnhődjenek.

Miért gondolod hogy életén átroboghatsz,
ártatlan mosolygó arccal csókot oszthatsz.
Ígéreteket szórsz melyekben te sem hiszel,
majd élmész és mindent magaddal viszel.

S mint apró gyöngyöket szét szórod magad körül,
érzéseit, mindent minek ártatlan lelke önzetlen örül.
Hátra hagyod, lényed mégis megmarad nyomokban,
mint apró lábnyomok a puha tengerparti homokban.

Budapest. 2011.04.24.