Megbocsájtom bűneid hiszen tudom nem lehet,
parancsolni a vágyaknak, ám az ki igazán szeret,
szívét nem zárja el tőle örökké akár egy kőszikla,
tudja nem parancsolhat neki elég egyetlen szikra.

Elég egyetlen lépés csak egy ami félre siklott,
és mire felébredsz elveszíted, többé már nincs ott.
Ezért kérlek bármi is legyen amit a múltban tettél,
ne szégyelld, ne hidd, hogy szememben kevesebb lettél.

Ne ígérd, hogy szeretni fogsz amíg csak élek,
ne adj táptalajt soha annak amitől annyira félek.
Ne szabadkozz, ne ültess el hamis álmokat,
ne legyen kompromisszum, ne legyen áldozat.

Ne mondd soha hasztalan nekem azt, hogy szeretsz,
ne ígérd soha, hogy az életben soha nem feledsz.
Csak bújj hozzám és ölelj mint harcba indulót utoljára,
mint akit soha nem látsz többé és utolsó emléke a mára,

Emlékeztesse őt akkor is ha többé már nem lehet,
szemébe soha nem nézhet annak akit annyira szeret.
Nem kérek őszinteséget, nem kérek bánatot,
csupán egy esélyt, hogy a lelkedbe láthatok.

És választ kapjak arra ami igazán fontos neked,
én ígérem ha ezt megteszed megfogom kezed,
és legyen bármi az ára odáig kísérlek ahol elérheted,
amennyiben lelked bársony szőnyegét elém veted.

Budapest. 2011.03.28.