Ártók és álnokok ideje lelketekbe ássatok,
én vagyok a fény azért, hogy lássatok,
hogy megértsétek végre célotok hasztalan,
a gyengék mellé állunk, bánatuk nem vigasztalan.

Ti akik az évek alatt csak ártottatok,
ti akik nap mint nap csak bántottatok.
Nézzétek mivé is váltam miattatok!
Ártó démonaim kik rajtam mulattatok.

Nézzétek milyen ember is lettem!
Büszke vagyok mindenre amit tettem...
Mert amikor a fájdalom lelkemen áthaladt,
megtisztultam... Csak békesség maradt.

Mára már ha egy barátot el veszítek,
megnyugvást mások segítéséből merítek.
Mára ha bántóan szólsz, ha ártanál nekem,
most szinte már csak jót teszel velem...

Kik okoztatok annyi éjszakát álmatlan,
szenvedett tőletek a sok sok ártatlan.
Most nézzétek célt nem érhettek soha!
Legyen az bárki vagy bármely mostoha.

Elmém tisztán tartom, lelkem szabadon,
fülembe nem suttoghattok éjjel a falakon.
Mennél több gonoszságot kapok tőletek,
annál inkább egy őszinte tiszta utat követek.

Mennél többet ártottatok az évek alatt,
szívem annál inkább emberibb maradt.
Másoknak én csak mosolyt csak jóságot adok.
Hát nézzétek! Büszkén emelt fővel haladok.

Budapest. 2011.05.13.