Csak hallgatom az esőt,
ez ad nekem erőt,
minden nap mikor felkelek,
és belegondolok, milyen rossz így nélküled.

Csak állok kinn az éjben,
a fagyos tavaszi szélben.
Kopog az eső az arcomon, csak nézem,
minden cseppjében simogató kezedet érzem.

Minden cseppjében, egy újabb emlék tárul fel,
minden éjjel egy újabb álmom száll el.
Egy álom, hogy látom még arcodat,
hogy újra hallom hangodat.

Budapest. 2000.02.22.