Csak egy csók és semmi más,
ez egy édes vallomás.
Mit minden éjjelen elmondtam neked,
csak, hogy tudd, hogy szerettelek.

Mielőtt elmentél, elmondtam minden hajnalon,
milliószor csókollak ajkadon.
Egy édes vallomás, mely már mit sem ér nélküled,
mára nem maradt más csak az üres épület.

Egyedül fekszem ágyamban,
mikor te feltűnsz váratlan,
felhangzik egy édes vallomás,
mire rájövök, hogy nincs is ott senki más.

Álomkép volt csupán mi elillant hirtelen,
ekkor fogom fel, hogy nem vagy már nekem.
De bármi is történjen, akár kifordulhat sarkából eme beteg világ,
soha senki nem lesz ki engem, érted sírni lát.

Budapest. 2003.07.