Vihar közeleg hatalmas robajjal,
kék villámok cikáznak égi zajjal,
akarata előtt meghajolnak a nyírfák,
tomboló dühös lökései ágait nyírják.

Messzi távolból morajló dörrenések,
gyorsan közelednek s én körbenézek...
Vadul korbácsolja fel a nyugodt vizet,
csendben bólogat a susogó nyárfaliget.

A hatalmas szürke égi dunnák felettem,
megnyílnak, óh de mennyire szerettem,
gyermekként még az ingemet is levettem,
ilyenkor vidám arccal az égre nevettem.

Budapest. 2011.05.25.