Illatod olyan akár a friss harmatos moha,
zúzmarás avar mit nem szennyezett soha,
nem pusztított ember, kezei nem érintették,
önző lényétől védelmezve eddig óva intették.

Akár őszi rózsa, kies elhagyott hegyoldalon,
csendben mély távolból zengő halk oltalom,
távolságra int a civilizációnk pusztító zajától,
az ismeretlenre áhítozó lelkének ősi óhajától.

Akár halkan susogó, virágzó mandulafák ligete,
megbújva csendben távol a békesség kicsi szigete.
Hogyan maradhatna ily tiszta, hogy ne piszkolja,
emberi gyarlósága tisztaságát idővel le ne gyilkolja.

Budapest. 2011.06.28.