Volt idő amikor még más kapcsolatra vágytam,
úgymond normálisra, hétköznapi monoton rendre,
családra, békességre, nyugalomra és csendre.
Magamban vagy másban meg soha nem találtam.

Volt amikor még nem játszottunk egymással,
mikor egymás érzelmei még fontosak voltak.
Barátaink tetteinkért meg soha nem szóltak.
Mégis nem helyettesíthető semmi mással.

Ez a kis játék amit már évek óta űzünk,
mindig megújulva olyan vad szenvedéllyel,
mint két kamasz bálozó az első közös éjjel.
És mégis mély érzelmeket nem fűzünk.

Ezért kegyetlen ez a játék a másikkal nem helyes,
csupán idő kérdése és egyikőnk majd többet akar,
és, hogy ez valójában milyen érzelmeket is takar,
első ránézésre lehet talán kicsit közhelyes.

Budapest. 2011.04.06.