Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Elmémre sötét csend borul,
kósza felhő lassan elvonul.
Egy fáradt gondolat megpihen,
majd elillan gyorsan sebtiben.

Egy érzés rám tör megszorul,
egy újabb felhő elvonul.
Mi történhetett? Megrendült hitem,
róla azt hittem ismerhetem.

Mégis csupán egy furcsa idegen,
ki nincs már itt velem.
Rám tör egy érzés, megpihen,
számomra kedves volt elveszítettem.

Budapest. 2006.02.08.