Küzdenék vadul ám hiába gúzsba kötötték kezem,
fekete fátyollal takarták el fáradt szemem,
letépném láncaim mely visszatart hasztalan,
siralmam mégis megmarad magamnak vigasztalan.

Hosszú idő kellett hozzá mire megértettem,
látom mozdulatlanságra nem én ítéltettem,
sőt én vagyok az egyetlen ki küzdöttem még érte,
látom már az idő vasfoga benned darabokra tépte.

Talán már csak én vártam, talán csak én keresem,
talán már csak én láttam benned, elvakít a félelem,
az volt a fekete fátyol mely eltakarta szemem,
és mi gúzsba kötötte kezem, maga a hiú szerelem...

Budapest. 2007.05.29.