A dicséret


Hatalmas vágyat éreztem magamban,
hogy jó gyermekeim pallérozottak
legyenek. Az elméjük csiszolása
közben határozottan s fokozottan

figyeltem arra, hogy elérjem - ami
hiánycikk nem egy szülőnél - hallják meg
a gyerkőceim, milyen kedvezően
nyilatkozom róluk másoknak. Álszent

sem voltam, amikor azt sugalltam, a
dicséret(felejtsük el a dicshimnuszt!)
a legbecsesebb vagyontárgyunk lehet
mindaddig, míg nem magunkra irányul.


(Budapest, 2011. augusztus 26. Erdős Pál Attila)