Találkoztunk itt a neten,
Véletlen volt csupán.
Sokat változtatott nekem
A szívverésem ritmusán.

Nem rég óta ismerlek,
De érzem megszerettelek.
Talán szívembe zártalak,
Kitörölni nem is akarlak.

Két karoddal átölelnél,
Ajkunk egymáshoz simul.
Szívünk hangosan zakatol,
Körülöttünk minden elnémul.

Szavak nélküli világban,
Ketten vagyunk Te és én.
Így születik meg a fejembe,
Sok álom költemény.

Majd jön a keserű való,
Arról, hogy mi az igazság.
Szívem hiába lángol érted,
Nem lehet több, mint barátság.

Szívemben dúlt a szerelem,
Vártam, hogy lecsendesedjen.
Tombolt bennem az érzelem,
Mint a hullám a tengeren.

Ez komisz játéka a távolságnak,
Gátat vetett a megvalósításnak.
Esélye sem volt a kibontakozásnak,
Megálljt parancsoltam a vágynak.

Én még is boldog vagyok,
Hogy megismertük egymást.
E szép érzelmek felszínre törtek,
Így tovább folytatom az álmodozást.