Jó volna érezni, hogy hozzám bújsz,
Érezni azt, hogy Te sohasem búsulsz.
Hallgatnánk együtt a madarak énekét,
S csodálnánk a fényt, s a naplementét.
Jó volna mindig csak együtt nevetni,
S forró csókok közt egymást megölelni.
Együtt könnyeznénk, sírnánk a gyönyörtől,
S lágy táncot járnánk az örömtől.
Szemed tükrében megláthatnám magam,
Soha nem lennék szomorú, s boldogtalan.
Ölelésed oltalmában keresném a támaszt,
Mely csókjaid ízével boldogan eláraszt.
Én lehetnék, ki foghatná a két kezed,
S Téged mindenkor a jó irányba vezet.
Ha azt akarod én legyek a mindened,
S, ha akarod akár én leszek a Te Istened.
Rád bíznám az életemet, emelj fel az égig,
S én a Te szerelmed leszek, életem végéig.
De az élet után szívem nem szűnik meg dobogni,
A Te szíveddel továbbra is égni fog, s lobogni.