Oly szépen nyílik még a rózsabokor,
Nem sínylette meg a téli fagyot.
Még mindig oly szépek a virágai,
Mint arcodon tündöklő mosolyod.

Még hevesebben dobog a szívem,
Ha látlak rögtön megrezzenek.
S várom, hogy mikor szólítasz meg,
Érzem hiányodat, szinte reszketek.

Még mindig érted lángol a szívem,
S várom mikor csókolhatlak meg.
Kezem a kezed után nyújtom,
Érzem erőm elhagy, lábam remeg.

Örökké a Te álmodat őrzöm,
S hidd el soha el nem feledlek.
Mert sokszor eszembe jutsz,
S tudom, hogy még Téged szeretlek.

Mert még szívemben élsz ma is,
S mélyen a lelkembe vésted magad.
Amíg e szív dobog, bennem élsz,
S szerelmünk együtt él általad.