Tengerpart homokja
pereg ujjaim közt,
Töltögetem lassan
markomból-markomba.
Hullámok mormolnak
fülembe, visszhangja
Távoli vizeknek
meséit suttogja.


Vízben térdig járok,
lábamat nyaldossa,
Talpamat a finom
homokszem nyugtatja.
Hullámok meglöknek,
ingok erre-arra,
Különös táncomat
Senki meg ne lássa!


Hív egy sejtelmes hang
ismeretlen tájra,
Felkap egy nagy hullám,
lágyan ringat habja.
Tenger sós világa
titkait feltárja,
Tágra nyitott szemem
egyiket sem látja.


Nem látok, nem hallok
semmit e világból,
Lehet az előttem,
vagy lehet az távol.
Egyre jobban szorít
tenger erős karja,
Testemet a nagy víz
majd összeroppantja.











Hamis szirénhangok
máris elnémulnak,
Szívem dobogása halkul,
egyre halkabb,
Nem látok több napot,
sem a csillagokat,
Odalent a mélybe
az örök csend fogad.