(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át egy hírvivővel!
Feltépte a ház ajtaját,
S eszelősen bekiabált:

\'Tánya asszony hol a férjed?\'
\'A Téli Palotában lépked,
Hogy a háborúnak és nyomornak
Vessen most már végleg véget!\'

A kis Tánya ott ült éppen,
Édesanyja kötényében.
S hogy felcsattantak a szavak,
Szobájába sírva szaladt.

A hírvivő is megállt végre,
Tánya asszony közelébe’.
Férjét, Szergejt dicsőíti,
Érdemeit emlegeti:

\'Mikor benyomult a tömeg,
S már a Téli Palotában nyüzsögtek,
Elől mentek a bátrak,
Szergejjel szobáról szobára jártak.

Egy órához odalépett:
\'Új világ van születőben!\'
Mikor megállította az órát,
Golyó járta át a hátát!

Az asszony szeme izzó parázs
Sorsa elleni lázadás!
Férjében volt a reménye,
S azokban, kik harcoltak véle!

A tűzhely most lángot vetett.
Az asszony szeme nem könnyezett.
A fájdalomtól összeesve
Lerogyott egy öreg székre.

A kislány apját hazavárta.
Kereste, de nem találta!
Idő telt el, míg felfogta,
Hogy emlékké vált Édesapja.

Tavaszra nyár, őszre tél jött.
A kislány közben felnőtt.
Munkás, harcos hétköznapok
Robogtak el, mint vonatok.

Ámor hajszája nyilával
Egy napon őt is leigázta.
Oleg szeme elbűvölte,
Asszony lett mindörökre!

Örültek ők gyermeküknek,
Kiért mindig úgy remegtek,
De ellenséges hadak jöttek,
Feldúlták az életüket.

Olegból repülős lett,
Levegőben űzte őket!
Kezétől, mint a legyek,
Hullottak a Messerschmidtek.

Gépszóró szólt jobbról, balról,
Most az ő gépén volt a sor!
E percben a hideg rázta,
Szeretteit látni vágyta!

Lángolt a gép! Zuhant véle!
Messze járt már Oleg szeme!
Tánya bája körbe lengte,
S nem látta, hogy süllyed egyre!

Tányát látta álomszépen,
Ki gyermekével játszott éppen!
Hirtelen egy csattanás!
Megszűnt minden álmodás!

A háborútól terhes évek
Múltba lassan elmerültek.
Az elvesztett hősök felett,
Béke zászló lengedezett.

E büszke zászló hordozója
Tánya fia, kiskatona.
Ki a hősök szellemének
Záloga és hódítója.

Viharfelhők jelentek meg
A magyarság ege felett.
\'Veszélyben a nép hatalma!\'
Messze zúgott hírharangja!

\'Segítséget\' kitől kérnek?
Szovjet had az, kit elérnek!
Köztük van a Tánya fia,
Igor ő, a kiskatona.

Anyja szeme könnytől nedves,
Baljóslat az, amit érez:
\'Ne menj fiam, ne menj oda,
Honát védni, honfi dolga.\'

Késő őszre, kora tél jött.
Kopasz fákon dér képződött.
Tánya hírt kap a hadseregtől,
Kérjen sírhelyt a temetőből.

Családjának új hőse lett,
Kit gránát Pesten szétrepesztett!
Az asszony bőszen fel-felmotyog,
Magány dúltan úgy andalog.

\'17-től Édesapám
Fejfája áll, jaj a kriptán!
A háborúban meghalt férjem,
Most gyermekem van vörös vérben!\'
------------------------------
Vonat hozta magyar földre,
Hogy fia sírját megkeresse.
A fejfáját megtalálta,
Könnyeivel eláztatta.

Beletörődve sorsába
Visszaindult hazájába.

1968. május 22. szerda