Az élet súlya

Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.

Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi gyönyört.

Lassan beleroppant a sok sok csalódásba,
idővel nem tudott gondolni már semmi másra.
Lezüllött, éjjelente részegen a bárokat járta,
reggel másnaposan magát mindig más férfi ágyában találta.

Alkohol, kábítószer, sex... Már csak ezeket élvezte,
ahogyan élt egy napon úgy kábultan, belőve végezte.
Egy züllött kis lebuj mosdójában találtak rá testére,
mostanáig nem találtam választ minden tettére.

Lelke egy riadt kislányé volt,
számító férfiak azonban megöltek benne minden jót,
az erkölcs és az emberi elvek,
belőle lassan már mind kivesztek.

Arcán látszott mindig amikor nevetett,
hogy élni ő mennyire szeretett.
És bármi is legyen amit keresett,
remélem rátalált és békére lelt.

Mi kik ismertük megbocsájtjuk tettét,
és bár eltemettük meggyötört testét,
emlékeinkben mindig olyan ártatlan lány marad,
mint mielőtt megroppant az élet súlya alatt.

Budapest. 2005.12.15.