Néha

Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.

Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem kedvesem?

Néha úgy érzem, hogy itt felejtett engem az isten,
és elárult mindaz miben egykor hittem.
Néha úgy érzem csupán ennyi volt az életem,
Magamtól halkan megkérdezem: Vajon még mindig miért szeretem?

Budapest. 2004.12.24.