Bűnös világ

Kis butus volt ő túlságosan gyermek csak játszott az élettel,
de ha elrontjuk, ezt a játékot nem kezdhetjük el még egyszer.
Nem hallgatta meg könyörgő szavaim,
már hiába zokogok porladó hamvain.

Nem hallgattál senkire, te magad választottad ezt az utat,
nem láttad meg a sok vészjelet, mely a vég felé mutat.
Befolyásolható voltál s magával ragadott az ár,
meggyötört lelked most megváltásra vár.

Zokognak most az angyalok,
mert látják mindazt mit itt hagyott.
Keresztet vetnek rá s elássák,
ök elfordítsák arcukat, hogy ne lássák.

De én látom mindazt mit ők nem akarnak,
egy ártatlan lelket kit megrontottak.
Emlékszem rá, hogy milyen is voltál azelőtt,
azelőtt, hogy az élet meggyötört.

Kábítószerek rabja lettél, késő volt már,
reméltem még megmenthetlek attól ami téged vár.
Elmentél s egy bűnös világot hagytál itt, mely gyarló és romlott,
egy világot, mely rólad lemondott.

Bűnös világ, rideg gyűlölet,
tudatlanságba fojtott hamis bűvölet.
Hol az igazság, az emberség, a becsület?
A törvény azokat védi, kik ezt tették veled.

Rideg érzések nélküli világ, ilyenek az emberek,
nem látnak semmit, mert bezárják szívüket.
Közömbösek, mert rettegnek attól a másik világtól,
próbálnak elzárkózni, de nincs ahhoz elég távol.

Rettegnek, hogy a szeretteikkel is megtörténhet,
elzárkóznak a dologtól, mert félnek.
De ez megy az utcákon, az iskolákban,
nap mint nap megtörténik valakivel a világban.

Hideg és pénzsóvár üzlet az egész,
egy percre mártírrá válsz de neved hamar feledésbe vész.
Egy újabb név a gyászrovatban, egy újságcikk, egy tudósítás,
majd elfelednek hamar s jön helyetted valaki más.

Ki lesz ki emlékszik majd rájuk?
Kiket nyomorba taszított saját világuk.
Kik elkeseredésükben elfogadták a hamis boldogságot,
mert nem tudták másképp elviselni eme elfajzott világot.

Vannak még kik prédikálnak eme bűnös világnak,
de szavaik süket fülekre találnak.
Kérdésükre választ hiába várnak,
miért kellett így halni egy fiatal lánynak?

Budapest. 2004.04.05.