Nem akarom

Nem akarok másé lenni,
nem akarok másképp tenni,
nem akarok másképp élni,
nem akarok többé félni.

Nem akarom, hogy véget érjen,
álomként csak bennem éljen.
Épp ezért most félve kérdezem:
Ugye lesz kit féltenem?

Nem tudom már hányszor kértem,
könnyes szemmel rád hányszor néztem,
nem tudom még hányszor kérjem,
mire rájössz csak érted éltem.

Te nem érted milyen gyötrelem,
mekkora fájdalom ez nekem.
Nincs benned semmi küszködés,
sajnos ez lehet, hogy kevés.

Nem akarom végig nézni,
ahogy mással fogsz majd élni.
És egy fázós hajnalon,
más lop csókot ajkadon.

Nem akarok hideg búcsúzáskor csókot koldulni,
mással meglátni téged és utánad fordulni.
Nem akarom látni arcodat bánattól eltorzulni,
szemeid sarkából könnycseppet kicsordulni.

Bárcsak foghatnám kezed,
nem tudnék ártani neked,
örökké ott lennék veled,
csak az kell, hogy elfogadd szívemet.

Budapest. 2005.07.06.