Nehogy én legyek...

Mint egy gyermek ki lázad és mindig ellenkezik,
ki önfejűségből a józan ész ellen teszik,
s ha kell akár hisztivel zsarol, de célját eléri,
éppen olyan vagy te is, de nekem megéri...

Elnézni ezen hibáid, hiszen annyira tudsz ragaszkodni,
szeretni tisztán őszintén, belém úgy kapaszkodni.
Néha úgy érzem, talán meg sem érdemlem ezt,
talán közömbösségem olykor egy új érzelmet növeszt...

Egy olyat melyet még nem ismerhetsz, ettől oly tiszta,
Lényed ettől oly nemes. Csalódottan soha nem néz vissza.
Olykor talán túl sokat is elnézek neked, nehogy én legyek,
ki először sérti majd meg érintetlen, ártatlan lényedet.

Budapest. 2010.10.29.