Önfeláldozás

Létezik-e attól nagyobb kín vagy szenvedés,
mint amikor bármit is teszel az kevés.
Bárhogy is küzdenél semmit nem tehetsz,
azért kit a világon mindennél jobban szeretsz.

És te csak tehetetlenül némán nézheted,
ahogyan lassan eldobja magától az életet.
Szörnyű terhét mit cipel válláról levetnéd,
saját életedet áldoznád érte ha tehetnéd.

Bármi áron segítenél rajta de már nem lehet,
egyedül nem bírta azokat a borzalmas terheket,
melyeket a mostoha sors a vállára helyezett,
szorult helyzetéből ő már csak kiutat keresett.

Rajtad kívül senki nem törődött vele,
úgy látszik nem volt elég egy ember szeretete.
Lelkét évek alatt fájdalom és csalódás szaggatta szét,
végül önnön kezével oltotta ki életét.

Létezhet-e ettől nagyobb fájdalom kérdem.
Minden egyes alkalommal mikor a szemébe néztem,
keserves fájdalmat és rettegést láttam benne,
és tudtam bármit is teszek, semmi sem segíthetne.

Mióta elment, szörnyű terheit tovább már én viszem,
titkait őrzöm némán és többé már nem hiszem:
Hogy többet tehettem volna, létezne olyan önzetlen áldomás,
amit nem próbáltam... Itt nem segíthetett az önfeláldozás.

Budapest. 2006.02.18.