Őrület

Fájó még az emlék,
mit mélyen eltemetnék,
tudatom legmélyebb bugyrába,
hol többé senki rá nem találna.

De felszínre tör újra és újra,
egyre csak engem kínozva.
Mintha csak valamit akarna,
mintha egyre csak valamit suttogna.

De nem értem értelmét,
hívná vissza szerelmét,
de tudja, hogy azt már nem lehet,
tudja, hogy ő már régen elfelejtett.

De ő egyre csak próbálja,
egyre csak utána kiabálna.
Bár tudja ,hogy már nem lehet.
Hát ez volna az őrület?

Budapest. 2000.01.15.